Szentegyháza

Fekvése:

A város Székelyudvarhely és Csíkszereda között félúton, a Hargita lábánál húzódik végig. 860 m-es magasságával Hargita megye legmagasabban fekvő városa.

Nevének eredete:

Szentegyházasfalu elnevezéséről többféle történet létezik, így:

Orbán Balázs feljegyzései szerint a falu elnevezése egy Oláh János nevű pásztortól ered: „kinek számos fiai s utódai alapíták az első települtről Oláh falujának nevezett falut”. (Orbán B.: A Székelyföld leírása. I. kötet, 74. oldal)
Orbán Balázs egy másik történetet is leírt: „a hagyományok szerint Oláhfalu első lakója az oláh eredetű Fejér Márton volt, később 3 más székely telepedett oda; o ezeknek pénzt kölcsönözvén, beadósította s zselléreivé lenni erőszakolta. A kölcsön visszafizetését el nem fogadván, azokat dolgoztatta és zsarolta. Később azonban Elekcsiről egy 4-ik, nagyon humánus, igazságszerető ember települt oda, o fellépett az elnyomottak ügyében s kieszközölte, hogy Fejér a pénzt tartozott elfogadni, s az elnyomottak ekként felszabadultak.” (Orbán B.: A Székelyföld leírása. I. kötet, 75. oldal)
A település eredeti neve Oláhfalu volt, amint az 1406-os és a XVI. századi dokumentumokban olvasható. Később a kiváltságlevelekben Szentegyházas-Oláhfalu néven szerepelt. A Szentegyházas előnevet egyes feltételezések szerint azért kapta, mert püspöki segítség nélkül építette újra a leégett templomát, mások szerint viszont egyszerűen csak azért, mert saját templommal rendelkezett. Márpedig különbséget kellett tenni a két kilométerre fekvő – valószínűleg később létrejövő vagy leszakadó – másik Oláhfalutól, amely csak kápolnával rendelkezett, és így lett Kápolnás-Oláhfalu, vagy Kicsi-Oláhfalu. Ilyen szóösszetételben Szentegyházas-Oláhfalut Nagy-Oláhfalunak vagy egyszerűen Nagyfalunak nevezték. A népnyelvi használatban a lakosok oláhfalviak vagy nagyfalusiak lettek, a köznyelvben viszont a Szentegyházasfalu volt használatos.
A kommunizmus idején, az Ötvenes években egyre többen szorgalmazták a „szent” előnév elkerülésének időszerűségét. A hivatalos szervek a község román elnevezését vitték be a közhasználatba, lépten-nyomon csak Vlahicát emlegettek. Az elnevezés körüli dilemma 1968-ban teljes mértékben megoldódott. Ekkor alakult meg Vlahica városa, alapjában véve Szentegyházasfalu és Szentkeresztbánya egyesüléséből, amelynek a lakói akarva-akaratlanul megszokták ezt az új és idegen kifejezést. Egyesek még ma is használják, bár az 1989-es változásokat követően a kisváros Szentegyháza nevet vette fel. A helybeliek a közhasználatban viszont többnyire csak „faluról” és „városról” (bányáról) beszélnek.

Történelmi vonatkozások:

Neve korai építésű templomra utal, mely 1360-ban már bizonyosan állt (ezen a néven először 1614-ben szerepel). 1567. május 17-én János Zsigmond seregét a katolikus székelyek a Tolvajos-tetőn szétverték, a visszavonuló sereg a falut felégette. Az Erdélyi Fejedelemség idején kiváltságos falu volt, lakói főleg fakitermeléssel foglalkoztak. 1575-ben Báthory István kiváltságokat adott lakóinak. 1661. október 21-én Ali pasa serege a Tolvajos-tetőn győzte le a csíki székelyek seregét. A település 1801-ben vásártartási jogot nyert. 1836-ban csatlakozott Szentkeresztbánya a településhez, nemsokára megkezdődött a vasgyár építése, de 1849-ben az orosz csapatok porrá égették és újjá kellett építeni. 1860-ban vashámorok épültek.
Szentegyháza városa két helység Szentegyházasfalu és Szentkeresztbánya egyesüléséből keletkezett. Szentegyházas faluról szóló legrégibb említés 1301-ből származik, 1406-ban Oláhfalu néven említik a dokumentumok.
A dokumentumokból kiderül, hogy Udvarhely és Csíkszereda között fontos kereskedelmi és hadi út vezetett a kiterjedt erdőségen át és ezeken a területeken az utasok testi épségét gyakran veszélyeztették a vadállatok és a törvény elől bujkáló rablók. Ezért a falu védelmi célból jött létre. Később a lakói azt a feladatot is kapták, hogy a futárokat és az állami postát fegyveresen kísérjék Csíkszeredáig. Tekintettel a nehéz életkörülményekre és a helység lakóinak fontos szerepére, az Oláhfalviak sajátos kiváltságokat élveztek az évszázadok folyamán, mindez kiderül a kiváltságlevelekből, melyeket az erdélyi fejedelmektől kaptak (Báthory István, Báthory Kristóf, Báthory Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen Gábor). Oláhfalu 1803-tól önálló pecséttel rendelkezik, "Sigillum privilegiat communitatis Olahfalviensis" körirattal.
Évszázadokon keresztül a település lakossága erdő és legelőgazdálkodásból, földművelésből élt. Az erdő és legelőgazdálkodást közbirtokosság rendtartása szerint szervezték meg.
Az oláhfalviaknak fő foglalkozása a deszkametszés volt, történelmi feljegyzések szerint hatvanegy társulati vízhajtott fűrész működött az 1860-as években, a deszkával bejárták egész Erdélyt, cserébe gabonát, bőrkészítményt kaptak. A falu lakói az önellátás színvonaláig házilag készítették el a ruházatot, lábbelit, a munkaeszközöket, háztartási tárgyakat. Ezenkívül léteztek posztó és csergeványolók, gyapjúfésülők. Az 1930-as években tizenhat ványoló működött a helységben.
A vasérc - bányászat, a vasolvasztás és a vasfeldolgozás fontos szerepet játszott a Szentkeresztbányaiak életében, az oláhfalvi fűrészeket ellátta felszereléssel, a környék lakosságát a gazdasághoz szükséges vaseszközökkel.
Arról is vannak feljegyzések, hogy az 1848 - 1849 évi forradalmi és Habsburg ellenes önvédelmi szabadságharcban hadiipari szerepet kapott a kohó és hámortelep, ágyúgolyókat öntöttek a hámorban.
A mind jobban kibontakozó vasipar, a lakosság növekedése, a helység urbanizálódása nyomán 1968-ban városi rangot kapott ezzel egyidejűleg ide csatolják Homoródfürdőt és Lövétebányát és hivatalosan a Vlahica (Vlahita) nevet viselte 1990-ig, amikor a Szentegyháza nevet kapta.

Földrajzi áttekintés:

A Hargita hegység központi vonulatának déli lábánál, a Szentegyházasfalvi – láz központi részén fekszik.
Fekvése miatt a kisváros éghajlata hegyvidéki, vagyis a szokásosnál zordabb. A népi szólás is ezt fejezi ki, miszerint: „kilenc hónap mindig hideg, a másik három sem meleg”.
Az északkeleti szél szárazságot, télen nagy fagyokat okoz. A délnyugati szél enyhébb és csapadékban gazdagabb. Igen gyakoriak a hófúvásokat előidéző téli viharok, valamint a néha nagy károkat okozó nyári zivatarok, jégesők. Szentegyháza környékének az éghajlatát a hosszú és hideg tél, rövid tavasz, száraz és hosszú nyár, rövid ősz jellemzi.
Északnyugaton Kápolnásfaluval, délen és délnyugaton Lövéte községgel határos, míg északkeleten Madéfalva, keleten pedig Csíkszereda a közvetlen szomszédságában helyezkedik el. Nyugaton, kisebb részen határos Máréfalvával és Hómoródszentmárton község két kis településével: Gyepessel és Homoródkeményfalvával.
Szentegyháza a Kis-Homoród és Nagy-Homoród, valamint a Vargyas - patak vízgyűjtő területéhez tartozik. A Hargita déli, dél-nyugati lejtőiről eredő vizek mindenike a Nagyhagymásból eredő Olt folyóba ömlik. A városon folyik keresztül mintegy hat kilométeres szakaszon a Kis - Homoródot (népies neve: Csonka- vagy Rákos-Homoród) és a Vargyas-patakot összekötő úgynevezett Vargyas-csatorna, amely a kezdetektől fogva meghatározta a település terjeszkedési irányát. Itt a folyó medre mesterségesen létrehozott, amire azért volt szükség, mert a település területén a talajvíz nagyon mélyen található. Kutak hiányában annak idején a Homoród vize szolgáltatta az ivóvizet, ugyanakkor mosásra és állatok itatására is használták, napjaikban már vízhálózattal van a város ellátva, ezért már annyira nem használják a patakot, viszont a vízhálózat vizét a falu északi határába épített vízgyűjtőből nyeri, mely a patakok vizét használja.
Szentegyháza növényvilága nem tér el a környékbeli tájak jellegzetességeitől. Itt található az ország egyik legcsodálatosabb, Európa legmagasabban fekvő nárciszmezője. Májusban fehérbe öltözik a rét, mivel ilyenkor virágzik a vadon élő, kábító illatú csillagos nárcisz (Narcissus stellaris, népies elnevezéssel kákavirág). A boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) egy másik ritka növényünk.
Hargita-hegység lejtőit bükk- és fenyőerdők borítják, a magasabb helyeken pedig havasi legelők tarkítják. A hegység területén mindenütt megtaláljuk a vulkáni utóműködések nyomait: a számtalan borvízforrást és mofettákat. A faunára jellemző, hogy az erdők vadban gazdagok, a hegyi patakokban pedig sok a pisztráng.

Intézményhálózat

Egyháztörténeti vonatkozások:

A Szentegyházasfalvi plébánia alapítási éveiről nincsenek pontos adatok.
A plébánia irattárában található egy latin nyelvű nyomtatott könyv, amely 1360 előttre teszi a plébánia alapítását. A templom 1736-ban épült. Jelenlegi lelkésze Portik Bakai Sándor.
Május 1 utca 22 szám
Láz utca 3 szám
A szentkeresztbányai önálló plébánia 1990 január elsején alakult meg.
A gyulafehérvári Egyházmegyei Hatóság átiratában elrendelte a külön pénzügy-vitelt anyakönyvvezetést és önálló iktatókönyv használatát. A templom 1936-ban épült. Jelenlegi lelkésze Balázs József.
Az unitárius egyházközség 1992-ben alakult. A hívek adományaiból valamint az amerikai unitáriusok segédegylete támogatásával magánházat vásároltak a helységben, amely a templomnak is a lelkészi irodának és lakásnak is otthont nyújt. A lelkész neve Kelemen Szabolcs.
A református gyülekezet 1981-ben lett önálló egyházközség, addig Székelyudvarhely szórványaként működött. Az imaházat a református gyülekezet tagjainak adakozásából 1978-ban vásárolták meg, mely addig magánlakás volt. ?????????????????????????
A szentegyházi baptista közösségnek 25 bemerített tagja van, 1950-ben építették az imaházat. A prédikátor jelenleg az udvarhelyi Budai Lajos.??
A Nagyvárad központú Romániai Magyar Baptista Gyülekezeti Szövetség az angol, német, amerikai, holland baptista egyházak pénzadományaiból Szentegyháza határának közelében 1990-ben telket vásárolt azzal a céllal, hogy Keresztény Tábort alakítson. A tábor igazgatója kezdetben Both József volt, aki az építkezést megkezdte, a pénzügyvitelt rendezte és a tábort megnyitotta.
A többi felekezet olyan kis létszámú, hogy esetükben kiforrott gyülekezeti életről nem beszélhetünk.
Jehova tanúi zárt közösséget alkotnak, főleg cigányok, nincs imaházuk.

Oktatás:

A helységben működik két általános iskola, egy ipari líceum 3 óvoda, két napközi otthon.
A " Mártonffi János " Általános iskola alapítási éve 1700 tájára tehető, ez tűnik ki a dokumentumokból. 1948-ban az államosításig felekezeti oktatás volt a helységben.
Az iskolákhoz tartozó oktatási egységek: Lövétebánya-i I - IV osztály, három óvoda és két napközi otthon.
A "Tamási Áron " Általános Iskola elődje a szentkeresztbányai gyerekek számára létesült 1852-ben Demeter Miklós gyártulajdonos segítségével. 1923-ig felekezeti iskola volt majd, államivá vált. 1956-ban új épület épült állami alapból. 1959/1960-as évben a líceumi osztályok áthelyezésével (korábban a szentegyházasfalvi iskolánál voltak) létrejött az elméleti középiskola, amely 1973-ig egyetlen igazgatóság és adminisztráció alatt egyesítette a líceumi és az általános iskolai képzést. 1973-ban az elméleti líceum átalakul szaklíceummá, azóta a "Tamási Áron" általános iskola önállóan fejti ki tevékenységét. A tanulók száma 515.
A " Gábor Áron" Líceum megalakulásakor (1973) főleg kohász - öntő képzést nyújtott és osztályokat indított az ezt kiszolgáló szakokban (lakatos, villanyszerelő, esztergályos). Az 1989-es változásokat követően az újabb igényekhez kellett igazodni a szakképzés területén. Így faipari, autószerelő, kereskedelmi profilú osztályokat indítottak de szabókat, cipőfelsőrész-készítőket, pékeket is képeznek ki. Az inasképző építőket (kőműves, ács, festő) és pincér-segédeket készít fel a szakmára, míg a technikum felváltva könyvelőket, áruszak-értőket és informatikusokat képez ki.

Egészségügyi ellátás:

1952-ben alakult meg a Vlahica-i Egyesített Korház, amely összesen 52 ággyal működött a belgyógyászat, sebészet, szülészet - nőgyógyászat osztályokon.
1953-ban létrejön a gyermekosztály is így az ágylétszám 80-ra emelkedik. A Helység városi rangra emelkedésével bővült a korház is, az ágylétszám 120 lett és az említett osztályok mellett fogászat (fogtechnikai laboratóriummal) röntgen, laboratórium is a betegek rendelkezésére állt. 1959 tavaszától külön körorvosi rendelő is létesült.
A korházon és a körorvosi rendelőn kívül még egy gyógyszertár is tartozik a szentegyházi egészségügyi hálózathoz. 1998-ban egy magán gyógyszertár is nyílott.

Turisztikai látványosságok:

Szentegyháza földrajzi adottságai és természeti környezetének köszönhetően kitűnő turisztikai lehetőségekkel rendelkezik.

Jelentősebb látnivalók:

A Termálfürdő "Vlahica Gyöngye" a várostól mintegy két kilométere, a Szeltersz-i letérőtől északra, a Vargyas patak jobb oldalán fekszik kb. 824 méter tengerszint feletti magasságon, 1975-ben végzett kutató-fúrás eredményeképpen jött létre, a lakosság közmunkájának köszönhetően. A strand vizének hőmérséklete 24oC, ásványtartalma csökkenő értékű. A turisták elszállásolására kempingházak épültek.
A római katolikus templom 1736-ban épült a város felső részén a nemzeti műúttól mintegy 200 m - re található, több műemléknek nyilvánított tárgy van a templomban: egy reneszánsz típusú oldalajtó, szamárhátú falfülke kőkerettel és egy kőből faragott szenteltvíztartó, melyet kereszteléskor használtak. A templomkertben millecentenáriumi emlékmű áll (1996 november 24.- én avatták fel) és szomszédságában a két világháborúban elesett hősöknek állított emlékmű, mely 1998-ban épült, mindkettő Bodó Levente szobrászművész alkotása.
A Nárciszmező, a helység alsó felében, Szentegyháza, Lövéte, Kápolnásfalu határában található mintegy 300 ha kiterjedésű területen, növénytani természetvédelmi terület. Itt található az ország egyik legcsodálatosabb, Európa legmagasabban fekvő nárciszmezője. Májusban virágzik a vadon növő kábító illatú csillagos nárcisz (Narcissus Stellaris), népies elnevezése kákvirág, amely védett növény ugyan, de mégis nagyon sokan szedik. A nárcisz mediterrán származású, egyszikű tavaszi növény, amely a kisebb medenceszerű mélyedéseket, valamint a nedves féllapos területeket kedveli.
1976-tól évente május hónapban megszervezik a "Nárciszfesztivált", amely már a helység hagyományos ünnepei közé sorolható.
A Vashámor 1836-ban alakult, amelyről a legrégibb említés a dokumentumokból 1591-ből származik. Közép Európában egyedi vasverő műhely.
A víz hajtóerejére épült, a Kishomoród és Vargyas patakok medrének szakszerű átalakításával, amelynek a feltételeit tulajdonképpen Szentegyházasfalu lakói teremtették meg. Jellegzetessége, hogy vízkerékkel hozták működésbe a kalapácsot, szerkezete fából készült, a kalapács mérete és súlya szabadesésben fejti ki hatékonyságát, a nyersvasat szénnel hevítették, a tárgyakat kimondottan kovácsolással alakították.
A vasverőben hosszú időn át nyersvasból a vaskovácsolás technikájával, szerszámokat ( kapa, lapát, fejsze, csákány, kaparó, ekevas, csoroszlya, stb.) készítettek. Nemcsak a vasverő működése, hanem az ott készült szerszámok is egyediek.
Az 1849-es évben épült két vashámor, melyből az egyik még áll, 1990-től nem működik.
A " Lobogó " artézi forrás a városi korháztól 80 m - re, a Kis-Homoród jobb partján, a nemzeti műúttól balra található. A forrás 1952-ben végzett fúrás eredménye. Vízhozama 24 óra alatt 250.000 liter. A város lakói ivóvízként használják.
A " Lobogó" borvízforrástól délre, Szentkeresztbánya és Lövéte között található a Bányatelep, amely a bányászok számára épült az évtizedek során.
Rókavárosnak is hívták, mert a bányaüregeket rókalyuknak nevezték. A helységben valamikor 7 posztóványoló létezett, melyek közül egy még ma is működik, hagyományos vízi népi ványoló, muzeális érték, Silye Lőrinc és fia működtetik. A település ásványvíz forrásait a helység lakói és az átutazók is kedvelik.
Homoródfürdő 1898 óta önálló település, 1968-ban csatolták Szentegyházához. Fekvésénél fogva a vidék egyik legszebb helye, szelektől védett völgyben terül el. A Központi Hargita vulkáni hegység déli előterében, a Nagy-Homorod völgyében fekszik, 700 m-nél magasabb átlagos tengerszint feletti magasságon. Jelenleg nyilvántartott 10 ásványvízforrás közül a legfontosabbak a " Mária " és a " Lobogó ", melyek a nemzeti műút közelében vannak.
1948-ban Homoródfürdő magánvilláit kisajátította az állam. Az egykori fürdőtelep az Oktatásügyi Minisztérium használatába ment át, így jött létre a ma is működő diáktábor. Itt szervezte meg 1990 és 1995 között az Országos Magyar Diákszövetség, főleg a Kolozsvár-i KMDSZ a nagyszabású egyetemista tábort, az Erdélyi Diáktalálkozót.
Lobogó forrás
Mária forrás

Szentkeresztbánya nevezetesebb ünnepei:

* "Nárciszfesztivál " 1976-tól minden évben megszervezik május hónap második felében.
* " Filharmónia Napok " (május második hétvégén) nagyszabású évi rendezvény, melyet fáklyamenet, utcabál, falusi bál tesz ünnepélyesebbé.

A helység sajátos egyházi ünnepei:

* Szent András búcsú - minden évben november 30.-án
* Jézus Szent Szíve búcsú - minden évben június hónap folyamán
* Boldog Gizella búcsú - minden évben május 7.-én Lövétebányán
* Szent Gellért búcsú - minden évben szeptember 24.-én a Szeltersz - völgyi Gellért Ifjúsági és Reabilitációs Központnál.