*A kiszolgált lakosság meghatározó jellemzői:

A történelmi múlt, a földrajzi - gazdasági és társadalmi tényezők a századok során az egészségügyi központunk által kiszolgált lakosságra mostoha és küzdelmes sorsot hagyott örökségül: a megmaradásához szükséges minimális feltételeket mindig ki kellett csikarnia a maga számára úgy a természeti, mint a társadalmi környezetétől. Létének meghatározó tényei voltak a festői földrajzi régiók, különböző természeti kincseikkel: szénsavas ásványvizek, mofetták és a vulkáni tevékenységek utáni, kénes kigőzölgések.

Sajnos, a gazdasági javak megszerzésének lehetőségei mindig a legnehezebbek voltak az itt élő népesség számára, ez kemény fizikai munkát jelentett: erdőkitermelésben és fafeldolgozásban, a mezőgazdaság számára kedvezőtlen körülmények / feltételek közt zajló gazdálkodásban, majd az ipari termelés legnehezebb ágazataiban, a bánya- és fémiparban / kohászatban találtak megélhetést, mindig az egészségre ártalmas munkafeltételek közepette. Tulajdonképpen a betegeinknél napjainkban is olyan krónikus betegségek diagnosztizálhatóak, amelyeket egykor szakmai tevékenységük - munkájuk során "szereztek be", mint például BPCO, sőt orvosilag követendő szakmai betegségek (szilikózis) antrakózis, pulmonáris fibrózis. A leggyakoribb krónikus betegség - esetek: krónikussá lett BPCO, tüdőgyulladások, akut felső légúti fertőzések, szívbetegségek, magas vérnyomásos / hipertenziós / betegségek, gasztro-enterológiai betegségek, reumatikus és húgyúti betegségek.

Az ipari termelés leépülésével, a vaskitermelés leállásával, a szentegyházi Vasüzem bezárásával, sajnos, a lakosság gazdasági - társadalmi helyzete tovább romlott, és nem túlzás azt állítani, hogy ez a folyamat változatlanul tart: a vasüzemben teljesen megszűntek a munkahelyek. A munkalehetőségek beszűkülése vált a legnagyobb, állandó és,  sajnos, fokozódó problémává. Súlyos gazdasási gondok nehezednek a családokra, nagyon sok esetben csak a létminimumhoz szükséges jövedelem (vagy az sem!) biztosított a család tagjai számára. A szentegyházi Egészségügyi Központ vonzáskörébe tartozó vidék népességének egy jelentős része a jelen pillanatban nem rendelkezik megfelelő megélhetési távlatokkal. Korábban (az. 1989-es fordulat előtti időszakban) a lakosság egy részét a külföldre vándorlásra késztette a szabadságvágy, napjainkban ugyanúgy sokakat kényszerít szülőföldjük elhagyására a munkahely - keresés.

Mindezeket az állapotokat tovább súlyosbította a 2008-óta megállíthatatlanul mélyülő gazdasági válság. Ma már ott tartunk, hogy - a szállítási költségek drasztikus növekedése miatt- egy család számára anyagi gondot jelent akár csak egy családtagnak egy távoli helységben levő egészségügyi egységig történő utaztatása is.

Nincs abban semmi rendkívüli, ha a hajba jutott, a krónikus betegség fizikai - anyagi - lelki terheivel küszködő beteg úgy véli, gyógyulásához mindenképpen alkalmasabb helyet kínál egy, a lakhelyén vagy ahhoz közeli helységben található egészségügyi intézmény, amely lehetőséget kínál arra, hogy a beteg a hozzá közel állókkal (családtagjaival) megoszthassa bajait szenvedését, amely így - lélektani alaptörvény! - így könnyebben elviselhető.

Szentegyháza és a helyi Egészségügyi Központ által kiszolgált kisrégió (a Kis-Homoród mente) falvainak minden lakója: a beteg, öreg, elesett, egészségügyi gondozásra szoruló emberek, de a ma még egészségesek is, egészségügyi szakmabeliek és "civilek" egyöntetűek abban a véleményben, hogy a Szentegyházi Egészségügyi Központnak meg kell maradnia, a kiszolgált kisrégió betegeinek az érdekében és javára.

Qui prodest? Kinek használ? Kinek használ(na), ha ez a vidék emberei, főleg elöregedő, szakmai betegségek,. egy megterhelt élet súlyát és nyomait cipelő emberek előtt ez a lehetőség bezárulna?... Bizonyosan, senkinek.

2010.