Szentegyháza földrajza

Szentegyháza a Hargita-hegység központi vonulatának a déli lábánál, a Szentegyházasfalvi - láz központi részén 859 méteres tengerszint feletti átlagos magasságon fekszik. E hegyvidéki település Hargita megye legmagasabban épült városa. A város közvetlen környékén a legmagasabb rész északkeleten van (1700 méter felett), a legalacsonyabban a déli részen fekvő Lövétebánya található (700 méter felett). A település a Csíkszeredát és Székely - Udvarhelyt összekötő műút mentén fekszik: a megyeszékhelytől, Csíkszeredától 28 km-re. Udvarhelytől 24 km-re. Északnyugaton Kápolnásfaluval, délen és délnyugaton Lövéte községgel határos, míg északkeleten Madéfalva, keleten pedig Csíkszereda a közvetlen szomszédságában helyezkedik el. Nyugaton, kisebb részen határos Máréfalvával és Hómoródszentmárton község két kis településével: Gyepessel és Homoródkeményfalvával.

Szentegyháza a KisHomorod és NagyHomoród, valamint a Vargyas - patak vízgyűjtő területéhez tartozik. A Hargita déli, dél-nyugati lejtőiről eredő vizek az mindenike a Nagyhagymásból eredő Olt folyóba, ömlenek. A városon folyik keresztül mintegy hat kilométeres szakaszon a Kis - Homoródot (népies neve: Csonka- vagy Rákos-Homoród) és a Vargyas-patakot összekötő úgynevezett Vargyas-csatorna, amely a kezdetektől fogva meghatározta a település terjeszkedési irányát. Itt a folyó medre mesterségesen létrehozott, amire azért volt szükség, mert a település területén a talajvíz nagyon mélyen található. Kutak hiányában annakidején a Homoród vize szolgáltatta az ivóvizet, ugyanakkor mosásra és állatok itatására is használták, napjaikban már vízhálózattal van a város ellátva ezért már annyira nem, használják a patakot, viszont a vízhálózat vízét a falu északi határába építet vízgyűjtőből, nyeri mely a patakok vízét, használja.

A helység éghajlata földrajzi fekvése következtében hegyvidéki éghajlat, azaz a szokásosnál jóval zordabb. Ezt fejezi ki a nép által megőrzött szólás, miszerint "kilenc hónap mindig hideg, a másik három sem meleg". Többévi mérési eredmények alapján az évi átlagos hőmérséklet 4-6°C, és a nyár közepes hőmérséklete sem haladta meg a 12°C-ot. Ezek a hőmérsékleti értékek természetesen kisebbek a magasabban fekvő Hargita-vonulaton. A tél hosszú és hideg. Nagyon hamar érkezik. Nem ritka eset, hogy már októberben megjelenik a hó, és csak márciusban megy el. A Hargitán még később olvad el, és ez hűvös időt eredményez. A januári közepes hőmérséklet -10°C. A vidékre jellemző, hogy rövid az átmenet az egyes évszakok között. Napjainkban a globális hőmérsékletváltozásnak eredményeként az évszakok lassan megváltoznak, vagyis lassan a tavasz és az ősz nagyon lerövidültek, az átmeneti időszak a Tél és a nyár között nagyon lecsökkent. A hideg tél után csak pár hét és máris beköszönt a kánikula, és ugyanez a helyzet a nyárból a télbe való áttérésnél is.

A magaslati hideg levegőt a szinte állandóan fújó hűvös szél teszi még kellemetlenebbé. Az északkeleti szél szárazságot, télen nagy fagyokat okoz. A délnyugati szél enyhébb és csapadékban gazdagabb. Igen gyakoriak a hófúvásokat előidéző téli viharok, valamint a néha nagy károkat okozó nyári zivatarok, jégesők.

Szentegyháza csapadékban gazdag területen fekszik. Az évi átlagos csapadék mennyiség 1000-1200 mm, de a csapadék évszakonként! Eloszlása nem arányos. Az általában száraz februártól a csapadék mennyisége fokozatosan nő, a maximumot júniusban éri el, majd ettől kezdve fokozatosan csökken. Innen is következtethetünk arra, hogy a legcsapadékosabb évszak a tavasz és a nyár. Legalábbis így volt az ezredforduló utolsó feléig, napjaikban sajnos ez a tendencia megváltozóban van, mert a nagyobb csapadékmennyiség a téli hónapokra koncentrálódik és a nyarak már nem annyira bők a csapadék hullásában.

A fenti éghajlati tényezőket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy Szentegyháza környékének az éghajlatát a hosszú és hideg tél, rövid tavasz, száraz és hosszú nyár, rövid ősz jellemzi. Megjegyzendő, hogy az utóbbi évek kiszámíthatatlan időjárása - akárcsak máshol is - rácáfolt az eddigi megfigyelésekre.

Szentegyháza növényvilága nem tér el a környékbeli tájak jellegzetességeitől. A helység alsó felében levő Pokol-láz- közismertcbben Nárciszrét- ezzel szemben egy 5 ha kiterjedésű növénytani természetvédelmi terület. Itt található az ország egyik legcsodálatosabb, Európa legmagasabban fekvő nárciszmezője. Május-júniusban fehérbe öltözik a rét, mivel ilyenkor virágzik a vadon élő, kábító illatú csillagos nárcisz (Narcissus stellaris, népies elnevezéssel kákvirág), amely védett növény ugyan, régis nagyon sokan szedik. A nárcisz mediterrán származású egyszikű tavaszi növény, amely kisebb medenceszerű mélyedéseket, valamint a nedves, féllápos területeket kedveli.

A boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus), egy másik ritka növényünk, aránylag nagyobb mennyiségben fordul elő Szeltersz környékén. Megóvása érdekében szükséges lenne az egész völgy védelmét biztosítani.

A vulkáni tevékenység eredményeképpen létrejött Hargita-hegység lejtőit bükk- és fenyőerdők borítják, a magasabb helyeken pedig havasi legelők tarkítják. A hegység területén mindenütt megtaláljuk a vulkáni utóműködések nyomait: a számtalan borvízforrást és mofetták. A faunára jellemző, hogy az erdők vadban gazdagok, a hegyi patakokban pedig sok a pisztráng.

A Hargita - hegységben a vulkáni törmelékek sokkal nagyobb területet borítanak, mint a lávafolyásokból származó tömeges kőzetek. A vulkáni törmelékekből képződött és az Erdélyi-medencébe mélyen benyúló magaslati fennsíkok (népies elnevezésük: láz), az elnyúló platóvidék jellegzetes havasalji tájképet alakít ki. Természeti szépségek és ritkaságok sokasága várja itt az ide látogatót.

Szentegyháza földrajzi adottságai és természeti környezete sokoldalú lehetőségeket nyújtanak a kikapcsolódásra. A leglátogatottabb, legvonzóbb környékbeli kirándulóhelyek: a Vargyas-patak völgye Szeltersznél és az Almási-barlangnál, Kirulyfürdö, Homoródfürdö, Madarasi Hargita, Lövétei-láz stb.

A múlt században Orbán Balázs így írt erről a vidékről: "Nincsen talán bérczes kis hazánkban váratlanul meglepőbb s elragadóan nagyszerűbb látvány, mint az, mely a Czekend tetejéről feltárul. Ott van egy szép fenyves erdőkkel tarkázott nagy kiterjedésű, színezetben oly páratlanul szépfennsík, az úgynevezett Láz, melynek hullámzalos lapjába a Hargitáról lerohanó két Homoród és Vargyas patakok fenyves szegélyezte völgyültei mélyülnek be: ott van a fennlapály túlfelén a két Oláhfalu, messze a havas közzé felnyúló házcsoportjaival, fénylő ragyogó tornyaival, .szétszórt fűrészmalmaival, füstölgő pajtáival; s ott van szemben a háromcsúcsos Hargita rengeteg fenyveseinek átpillanthatatlan tömegével, egyikét a legnagyszerűbb havasi képeknek tárván fel. " (O.B.: A Székelyföld leírása, Bp", 1868,1. kötet. 69-70. old.)

A századfordulón dr. Hankó Vilmos a következőképpen vélekedett a vidék természetadat szépségeiről: "Az oláhfalvi fennsík egy sötétzöld fenyvesekkel, dús legelőkkel, kies völgyekkel tarkázott gyönyörű síkság. A fennsík szélén mint áttörhetetlen határfal emelkedik ki. a roppant Hargita, rengeteg fenyvesekkel borított trachittömegével. A hegyről kristályvizű patakok sietnek le a fennsík felé, hogy termékenységet öntsenek a szomjas talajba. A lerohanó patakok alkotta völgyek között terül el Kápolnás- és Szentegyházas - Oláhfalu egész a havasokig nyúló takaros házaival, napfényben ragyogó tornyaival. " (H. V: Székelyföld, Bp., 1896, 92. oldal)

A város és környékének térképei - Goole Earth! elérés

A jelenlegi térképeket nyomtatot változatből digitalizáltam. Minőségileg így nem a leg tökéletesebbek. A Google Earth térké, eredeti hivatkozás alapján történik.