Egyháztörténeti vonatkozások - Szentegyházasfalu

A szentegyházasfalvi római katolikus plébánia gazdag könyvtári és levéltári anyaggal rendelkezik. Könyvtára 1030 kötetes, a könyvek főleg egyházi vonatkozásúak, közülük 226 még a régi könyvtárból maradt meg. A legrégebbi könyv 163l-es keltezésű, Joannes Buxtorfius: Lexicon hebraicum et chaldaicum című könyve, amelyet a svájci Baselben adott ki Ludovicus König. Igen sok a XVIII. századi nyomtatvány, amelyek között magyar kiadásokra is bukkanhatunk. Például Kosztolányi Sándor 4 kötetes művére, a Szent Beszédekre, valamint Ligvándi Fr. Zosimus: Keresztény tanítási beszédek című köteteire, amelyeket 1794-1798 között Poisonyban nyomtattak.
Az egyházi levéltárban majdnem kétszáz évről, az 1801-től napjainkig terjedő időszakról, teljes anyakönyvi adatok és ügyiratok állnak az érdeklődő rendelkezésére. De már 1727-től léteznek a születési adatok a legrégebbi anyakönyvben, a Matricula Baptisatorumban. Nem túl könnyű a tájékozódás ebben az első anyakönyvben, de azért sikerült összeszámolnom a születéseket (azaz kereszteléseket) néhány találomra kiválasztott esztendőben. Az adatok egymás utáni felsorolásából jól követhető a születési számok fokozatos és nagymértékű emelkedése: 1727 - 28 keresztelés; 1766 - 40 születés; 1800 - 80 újszülött; 1823 - 112 teesztelés. Tehát egyetlen évszázad alatt pontosan megnégyszereződött aszületések száma. (Óh, milyen jó lenne, ha őseink példáját követnénk!).

A naplók első oldalai fontosak szoktak lenni, mert többnyire átfogó összegezéseket és visszatekintéseket tartalmaznak. A szentegyházasfalvj krónika első lapja - tömény egyháztörténelem: „A SzEgyházas Oláhfalvi megye (értsd: egyházmegye), minthogy a nagy és sűrű erdőségek miatt a közlekedés nemes Csík és Udvarhelyszék között a rablók és tolvajok sokasága miatt igen veszélyes volt, hogy ezek kiirtassanak, a közlekedés meg a vagyon és a személybátorság jövője biztosíttassék, a nemes megyebéli hívek által 1370-ben alapíttatott [!?], s azóta folytonosan fennáll és virágzik. Annyi változást szenvedett, hogy Kápolnás Oláhfalu, melyfilialis volt, 1838. január 1-én elvált és külön anya megye lett.
A templomnakfelszentelési évforduló ünnepe esik mindig pünkösd utáni ötödik vasárnapra, mely felszenteltetett Nagyméltóságú Grój Bathtyán Ignácz Úr Ő Excellentiaja, akkori erdélyi püspök által. Anyakönyve kezdődik 172 7-től, és számlál hat könyvet, melyek a megye levél- és könyvtárban, aparochialis lakban őriztetnek. " Más források szerint a plébánia alapítási éve korábbra tehető. Kovács Mihály és Ferencz József kiadatlan monográfiájában arra utalnak a szerzők, hogy Berényi Margit tanítónő vallomása alapján 1263-ban már plébánia volt a településen. Ez az adat nem hiteles és nem bizonyított. A magyar katolicizmus 900 éves évfordulója alkalmából kiadott lexikális könyv II. kötete sorra veszi a plébániákat és tömören ismerteti őket. Innen idézem: „Sztegyházas-Oláhfalu. 1360 előtt már létezett-Temploma szent Péter és Pál. Admin. Pap Albert" (Kiss J., Sziklay J.:A katholikus Magyarország, Bp., 1902, II. kötet, 888. oldal) A könyvet tanulmányozva érdekesnek tartottam, hogy sem az udvarhelyi, sem az al-csíki fóesperességben nem lehet találni XVII. század előtti gyülekezetalapítási dátumot. Az udvarhelyi fóesperességben, melynek egyházközsége Szentegyházasfalu is, a legrégebbi utalás: Atya - 1622. Lövéte, Máréfalva, Zetelaka és Székelyudvarhely neve mellett csak annyi áll: Régi plébánia.

Mivel a település eredetét homály fedi, ezért a plébánia alapításáról sincsenek biztos adatok. De a lényeg egy: már nagyon régóta, valószínűleg a helység alapítását követő évektől létezik plébánia és templom Szentegyházasfaluban.
Állítólag a község a múltban két pápai bullát nyert: VIII. Orbán pápától 1643. augusztus 29-én és XIV. Kelemen pápától. Ez a község területén levő kápolnáról és az ott végzendő búcsúról szól. Orbán Balázs leírása szerint ő még látta a kápolna alapfalait a Hargitán, a Kereszthegyen, és szerinte a kápolna a XII. század műve lehetett. 1643-ban Szent Péter és Pál napjára ott engedélyezték a búcsút, de a viharok a kápolnát megrongálták, ezért a búcsút XIV. Kelemen pápa engedélyével áttették a kápolnásfalvi új kápolnába. (O.B.: A Székelyföld leírása, I., 71. oldal).
A Domus Históriából tudjuk, hogy kik voltak a szentegyházasfalvi lelkipásztorok, „ kik e nemes megyében működtek, és a híveket lelkileg kormányozták, úgy a politikai ügyben sok jó üdvös tanáccsal szolgáltak ":
Mártonfi Gergely 1720-1722
Istvánfi András 1722-1726
Andrási Mihály 1726-1731
FerencziJózsef 1731-1740
Mártonfi Gergely 1740-1750
Kovács István 1750-1775
Bodor János 1775-1815
Szeles János ideiglenesen
Andrási Ferenc elment 1819-ben
Raymund János 1819-1833
Gábor János 1833-1836
Sántha lmre 1836-1838
Pap Antal 1839-1854
Vargha Sándor 1854-1864
Albert Mihály 1864-1866
Bálint Ignác 1866-1873
Mátyás Domokos ideiglenesen
Baráczy Albert 1873-1876
Pál Kálmán 1876-1877
Császár Károly 1877-1881
Imre Károly 1882-1895
Pap Albert 1895-1917
Sass Antal 1918-1922
Török Ferenc 1922-1924
Lakó János 1924-1938
Szabó Gyula 1938-1943

A fenti listát kiegészíti az elmúlt félszáz esztendőben Szentegy-házasfaluban szolgált lelkészek névsora:
Erdélyi András 1943-1973
Ambrus Imre 1973-1987
Portik Bakai Sándor 1987-
A szentegyházasfalvi római katolikus templom történetéről keveset tudunk. A Domus História csak arra utal, hogy 1822-ben a szentélyt megnyújtották, mert a templom kicsinek bizonyult az egyre sokasodó hívek számára. A régi templomból semmi sem maradt fenn, esetleg a keresztelőkút származhat innen. A legrégebbi épületkövek az 1756-os évszámot hirdető oldalkapuban találhatók.
A harangok nemcsak a templom tartozékai, hívogató és emlékeztető eszközök, hanem saját történettel rendelkező jelképek is. Az első utalás rájuk a következő bejegyzés a Domus Históriából: „A SzOláhfalvi nemes megye egyik teljes megyegyűlésén előfordult a nagy harang ügye, hosszas fontolgatás után beösmerte, miszerént a mostani harangja teljességgé nem felel meg a czélnak, azért elhatározta a régi harangot újra és nagyobbat önteni. Az 1867-ik év május 1-én a régi harang idevaló ahho1 értő emberek által levétetvén, Segesvárra küldetett, hol Manchen Mihály és fia mint harangöntő mesterek által június 8-án, - tehát azon napon váltságára az alábbi felirattal: Csodákat kik látni vágytok, oh, jöjjetek Szent Antalhoz!

Új keletű egyháztörténeti esemény az orgona leégése, amelyre Lőrincz B. János így írt a füzetébe: „ 1985. március 25-én este Simó Imre kántor elfelejtette kikapcsolni az áramot az orgonánál, mivel vecsernye alatt elvették a villanyt. Közben az áram megjött, a motor működni kezed majd 10 órakor meggyűlt az orgona, és teljesen leégett. Az újonann meszelt templom belsejét megfogta a füst, tiszta fekete lett, mint a kátrány.

A nagy képeket újra kellett restaurálni. Az Oltári Szentséget gázmaszkkal tudták csak megközelíteni, hogy a plébános úr ki tudja venni a szekrényből."

Szentkeresztbánya - Bányatelep

A szentkeresztbányai részen először 1922. november 12-én történt előrelépés egyházi szempontból. Ekkor közgyűlés keretében megválasz¬tották az első egyháztanácsot. Egy későbbi, 1928-ból való jegyzőkönyv arra utal, hogy „1927. dec. 8-tól fogva Szentkeresztbányán az isk. helységben havonta egyszer szentmise végeztetik, melynek felszereléséhez a Cég is, meg egyes jó lelkek is kisebb-nagyobb mértékben hozzájárultak. "Ugyanebben az időben a szentkeresztbányai hívek kérést adtak be a lövéteieknek, hogy kápolna építésére területet adományozzanak a fiókegyháznak. A lövétei közbirtokossági jegyzőkönyv így számol be a válaszról: „Kivonat a luetai közbirtokosság választmányának 1927. december hó 9-én tartott 12. számú gyűléséről: Elnök előterjeszti a szentkeresztbányai lakosok azon kérelmét, amelyben kérik a Közbirtokos¬ságot arra, hogy a Szentkeresztbányai vasgyár ingatlana körletében Lövéte Közbirtokossága ingatlan birtokából engedjen díjmentesen egy kápolna helyet. (...) Elnök kéri a határozathozatalt. Határozat: A nagyszámban megjelent választmányi tagok örömmel veszik tudomásul a Szentkeresztbányán, úgyszintén az itt született róm. kat. vallású székely testvéreink jóindulatú kérelmét, és ezek szerint azon jóindulattal díjmentesen hozzájárul fentiek megadásához a választmány."
Nemsokára megszületett a terv egy 14 m hosszú, 8 m széles román stílusú kápolna felépítésére, és elkezdődött az önkéntes adományok gyűjtése a bányai munkásoktól. Máshonnan is érkezett támogatás: a Püspökség 30.000 lejjel, a szentegyházasfalvi, kápolnásfalvi és lövétei közbirtokosság pedig faanyaggal segített. A Domus Históriából tudjuk: "A- szentkeresztbányai kápolna ügye előrehaladván, a templomhely megszentelése végett az első szentmisét 1935. év Jézus Szent Szíve űnnepén végezte a helyi plébános a processzióba oda levonuló hitközségek színe előtt." Aránylag hamar felépült a templom, de korántsem zökkenőmentesen. Arrol beszélnek az emberek, hogy a keresztgömbbe irat van elhelyezve, amely így kezdődik: Ez a templom épült jajjal, bajjal, mert akinek nem volt, adott volna, de akinek volt, az nem adott. Amikor 1984-ben bővítés került sor, ki akarták venni az iratot, de az akkori megyebíró nem engedte mert szerinte „sok kellemetlenség származna belőle." A feljegyzések szerint 1936 novemberében került fedél alá a templom 1938-ban végezték a külső vakolást, 1939 őszén pedig már a leendő oltár elkészítésére kötötték meg a szerződést. A templom felszentelésének idejéről sem a jegyzőkönyv, sem a Domus História nem mond semmit. A következő említésre méltó egyháztörténeti vonatkozás 1941. május 4-re tehető, amikor a szentkeresztbányai római katolikus fiókegyházközség közgyűlése kimondta az önálló egyházközséggé való alakulást. A gyűlés jegyzőkönyvéből idézek: „Főesperes ismerteti az önálló egyházközséggé alakulás feltételeit. Ezek: 1. az egyházi Főhatóság hozzájárulása; 2. az egyházközség idevonatkozó határozata. Az egyházi Főhatóság hozzájárulását csak abban az esetben kérhetik, ha előzőleg az egyházközség fenntartásával járó kiadások fedezéséről gondoskodnak dologi terhek, templom fenntartása, papi lakás, személyi terhek, az egyháziak járandóságának a biztosítása. (...) Határozat: A plébános lakásáról a bányavállalat gondoskodik. A plébános részére havi 300 Pengőt állapítanak meg, a kántori tiszteletdíjat és a harangozó-sekrestyés díjazását az egyháztanács fogja megállapítani. Ezeknek fedezésére a bányavállalatnál alkalmazottak fizetésüknek 1 (egy) százalékát, mint maximumot felajánlják, s ennek levonására a bánya igazgatóságát fölhatalmazzák és fölkérik. A bányaigazgatóság a levont összeget átadja az egyházközség gondnokának, aki ebből az esedékes kiadásokat fedezi Ebben az egy százalékban a stóla váltság is benne foglaltatik. A közgyűlés a Főt. Egyházmegyei Hatóságot arra kéri, kegyeskedjék a fenti határozatot jóváhagyni s első plébánosukul méltóztassék Török Ferenü nyűg. esp. plébános urat kinevezni. " Hogy valójában miért létesült Szentkeresztbányán helyi lelkészség, azt a Domus Históriából tudjuk meg: „Az országszerte tapasztalhat0 református előretörés községünkben is érezteti hatását. Főképf Szentkeresztbánya az, ahol mindenképpen lelkészséget akama\ megszervezni. Ezen mozgalom ellensúlyozására létesíti a Főtisztetek Hatóság a szentkeresztbányai expositurát. " A következő években nem történt különösebb egyházi esemény, majd 1947-ben hirtelen felbomlott az expositura. A bányai gyülekezet tagjainak többsége ugyanis a „bevándorlókból" került ki, és ebben a többszínű rétegben jócskán akadtak köpönyegforgatók. A kommunista párt erősödésével egyes egyháztanácsosok bősz kommunistákká váltak, és felszólították a papot, hogy hagyja el a plébánia területetét. Nemsokára lebontották a papi lakást, és így lett vége az első önállósodási kísérletnek. Közben a lakosság folyamatosan növekedett Szentkeresztbányán, és szükségessé vált a kápolna megnagyobbítása. Először a kórusrészt növelték meg, majd a kórusfeljárót kívülről helyezték el, de ez sem volt elegendő. Ezért 1980-ban az egyik egyháztanácsi gyűlésen elhatározták, hogy a templom bővítésére tervet készíttetnek el. A következő évben kezdték el a munkálatokat, és a hívek 1984-től használják a megnagyobbí¬tott templomot, amely az addigi méreteihez viszonyítva megkétszereződött, így kapott egy 6x8 méter nagyságú ravatalozót, egy azonos méretű sekrestyét, felette ugyanakkora kórust, valamint egy új szentélyt.