×

Figyelmeztetés

Hiba történt a komponens betöltésekor: com_tags, A komponens nem található

A város keletkezésének története

 Szentegyházasfalu keletkezéséről és elnevezéséről többféle történet szállt szájról szájra. A hagyomány szerint, amit Orbán Balázs is lejegyzett, a falu elnevezése egy Oláh János nevű pásztortól ered, akinek kunyhója volt a mostani falu felső felében. Akkoriban a moldvai románok állandó gazdasági kapcsolatot tartottak fenn a székelységgel, a termékeiket egymás között kicserélték. és ezért napi járóföldnyi távolságra egy-egy pihenőhelyet építettek a maguk és teherhordó állataik számára. Ilyen állomáshely volt a Hargita lábánál, a Cigánydomb környékén Oláh János kunyhója. A vadállatokra való tekintettel a kunyhót megerősítették, falszerűen körülvették kövekkel és fenyőszálakkal. A később idetelepült székelyek “Oláh falának" nevezték az építményt, és erre származtatható vissza a falu elnevezése.

Orbán Balázs egy másik történetet is leírt: “A hagyományok szerint Oláhfalu első lakója az oláh eredetű Fejér Márton volt, később három más székely telepedett oda; ő ezeknek pénzt kölcsönözvén, beadósította és zselléreivé lenni erőszakolta. A kölcsön visszafizetését el nem fogadván, azokat dolgoztatta és zsarolta. Később azonban Elekesiről egy 4-ik, nagyon humánus, igazságszerető ember települt oda, ő fellépett az elnyomónak ügyében s kieszközölte, hogy Fejér a pénzt tartozott elfogadni, s az elnyomottak ekként felszabadultak. " (Orbán B.: A Székelyföld leírása. I. kötet, 75. oldal)

Ennek a történetnek – egyesek szerint –  az a folytatása, hogy Fejér leszármazottai: Oláh Dániel és Oláh András a Vargyaslokából érkezvén, az egyik Szentegyházasfalu felső részében, a másik pedig Kápolnásfalu felső részében telepedett le.

Balázs Irén Kápolnásfalut bemutató monográfiájában pedig a következő olvasható: “A Máréfalvától Csíkszeredáig vezető hosszú úton ez volt az egyetlen lakott hely, ahol az utasok biztonságban érezhették magukat. Az utasok az oláhhoz (utasbeálló kocsma) szállottak be. és innen csoportokban indultak tovább, vagy a Csík felől jövő szekerek együtt jöttek odáig, hogy a Tolvajos-tetőn baj nélkül átjussanak, így aztán az oláh kocsmája messze földön híres találkozóhelye lett a szekereseknek." (Balázs L: Kápolnásfalu, Alutus, Csíkszereda. 1996. 10. oldal).

A szájhagyomány szerint a település első lakói elsősorban Felcsíkból érkező székelyek voltak, akiket árpádházi királyaink biztonsági okokból telepítettek az Udvarhely-Csíkszereda közt elterülő hatalmas erdőségbe.

Az is feltételezhető, hogy a portyázó hadak támadásai, a török pusztítás, a vallási háborúskodás miatt a fejlődésnek indult falu elpusztult, és a helyébe később új jött létre. Állítólag Bocskai István telepítette vissza 1604-ben 3-4 év leforgása alatt. Főleg Csíkból. Gyergyóból, Háromszékről hozott családokat, elsősorban Csíki és Elekes nevezetűeket. Akiket az itteni letelepedésre elsősorban a kiterjedt erdőségek és a pásztorkodásra alkalmas legelők késztettek.

Hiteles dokumentumok hiányában többféle elképzelés létezik a település eredetére és elnevezésére vonatkozóan. Egyik sem bizonyítható a fentebb felsoroltak közül. Az viszont biztos, hogy Udvarhely és Csík között fontos kereskedelmi és hadi út vezetett a kiterjedt erdőségen át, és ezeken a területeken az utasok testi épségét gyakran veszélyeztették a vadállatok és a törvény elől bujkáló rablók. Ezért a két Oláhfalu védelmi célból jött létre. Később a lakói azt a feladatot is megkapták, hogy a futárokat és az állami postát fegyveresen kísérjék Csíkszeredáig. Ennek fejében a történelem folyamán számos kiváltságjogot nyertek mind az erdélyi fejedelmektől, mind pedig a magyar királyoktól.

Mivel – feltételezések szerint – a környék legrégibb települése Lövéte, a két Oláhfalu csak később jött létre, az újabb és újabb lakosok a Hargita irányába tudtak terjeszteni. Sűrűn építették házaikat, hogy az uralkodó szelek ellen némi védelmet nyújtsanak. Egyes vélemények szerint az első település a Halaság és a Lok patakokat elzáró gát környékén keletkezett a falu felső felében, mivel a telepesek így tudtak ivóvízhez és a fűrészek meghajtásához szükséges folyóvízhez jutni. A mesterségesen létrehozott Vargyas-csatorna mentén építkeztek.

Az összeállítás az alábbi irodalom felhasználásval készült:

Dr. Ábrám Zoltán: Szentegyháza, 1998

Burus Tünde: Szentegyháza és környéke idegenforgalmi lehetőségei, 2007

 


 

A város neve

A település eredeti neve Oláhfalu volt, amint az 1406-os és a XVI. századi dokumentumokban olvasható. Később a kiváltságlevelekben Szentegyházas-Oláhfalu néven szerepelt. ASzentegyházas előnevet egyes feltételezések szerint azért kapta, mert püspöki segítség nélkü építette a leégett templomát, mások szerint viszont csak azért mert saját templommal rendelkezett. Márpedig különbséget kell tenni a két kilométerre fekvő másik Oláhfalutól, amely csak kapolnával rendelkezett és így lett Kápolnás-oláhfalu vagy Kicsi-olahfalu. Ilyen szóösszetételben Szentegyházas-oláhfalut Nagy-oláhfalunak vagy egyszerűen Nagyfalunak nevezték. A népnyelvi használatban a lakosok oláhfalviak vagy nagyfalusiak lettek, a köznyelvben viszont Szentegyházasfalu volt használatos.

A kommunizmus idején egyre többen szorgalmazták a „szent” előnév elkerülésének az időszerűségét. A hivatalos szervek a község román elnevezését vitték be a köztudatba és mindenhol a „Vlahica”elnevezést használták. Az elnevezés körüli dilemma 1968 körül oldódott meg, amikor megalakult Vlahica városa, alpjában véve Szentegyházasfalu és Szentkeresztbánya egyesüléséből.

Az 1989-es változásokat követően a kisváros Szentegyháza nevet vette fel. A helybeliek a közhasználatban csak „faluról” és „városról” beszélnek.

Az összeállítás az alábbi irodalom felhasználásval készült:

Dr. Ábrám Zoltán: Szentegyháza, 1998

Burus Tünde: Szentegyháza és környéke idegenforgalmi lehetőségei, 2007

 


 

Földrajzi elhelyezkedés

Szentegyháza a Hargita-hegység központi vonulatának a déli lábánál, 859 méteres tengerszint feletti átlagos magasságon fekszik. E hegyvidéki település Hargita megye legmagasabban épült városa. A Hargita déli lábától több mint 7 km hosszúságban “S” alakban terül el.

 A település a Csíkszeredát és Székelyudvarhelyt összekötő műút mentén fekszik: a megyeszékhelytől, Csíkszeredától 28 km-re, Székelyudvarhelytől 24 km-re. Északnyugaton Kápolnásfaluval, délen és délnyugaton Lövéte községgel határos, míg északkeleten Madéfalva, keleten pedig Csíkszereda közvetlen szomszédságában helyezkedik el. A városon folyik keresztül mintegy hat kilométeres szakaszon a Kis - Homoródot (népies neve: Csonka- vagy Rákos-Homoród) és a Vargyas-patakot összekötő úgynevezett Vargyas-csatorna.

A település közigazgatásilag Hargita megye része. Belterülete 241 hektár, összterülete 9000 ha, azaz több mint  90 km2. Hozzátartozik két település: Homoródfürdő és Lövétebánya. Az 1953-as közigazgatási törvény alapján Szentegyházasfalu (románul Vlăhița) községhez csatolták Szentkeresztbányát (Vlăhița Nouă), amely azelőtt Lövétéhez tartozott. Az egy községgé való nyílvánítás természetszerű volt, mivel a két település rohamosan ‚közeledett’ egymáshoz, majd nemsokára összenőttek.

1968-ban egy minisztertanácsi határozattal, városi rangra emelkedett a község, hivatalosan idecsatolták Homoródfürdőt és Lövétebányát. Szentegyháza Homoród mente egyetlen városa, volt kohászati központ, amely 1968 óta a térség vonzáskörzet központja. Ma jelentőségét közlekedési fekvése (a Homoród mente kapuja, Csíkszereda, Marosvásárhely, Moldva irányból) és kiterjedt erdőbirtokai, legelői hangsúlyozzák.

 

Éghajlat

A helység éghajlata földrajzi fekvése következtében hegyvidéki éghajlat, azaz a szokásosnál jóval zordabb. Ezt fejezi ki a nép által megőrzött szólás, miszerint "kilenc hónap mindig hideg, a másik három sem meleg". Többévi mérési eredmények alapján az évi átlagos hőmérséklet 4-6°C, és a nyár közepes hőmérséklete sem haladta meg a 12°C-ot. Az utóbbi évek kiszámíthatatlan időjárása rácáfolt a megfigyelésekre.

A tél hosszú és hideg. Nem ritka eset, hogy már októberben megjelenik a hó, és csak márciusban megy el. A januári közepes hőmérséklet -10°C. A vidékre jellemző, hogy rövid az átmenet az egyes évszakok között.

A magaslati hideg levegőt a szinte állandóan fújó hűvös szél teszi még kellemetlenebbé. Az északkeleti szél szárazságot, télen nagy fagyokat okoz. A délnyugati szél enyhébb és csapadékban gazdagabb. Igen gyakoriak a hófúvásokat előidéző téli viharok, valamint a néha nagy károkat okozó nyári zivatarok, jégesők. Szentegyháza csapadékban gazdag területen fekszik. Az évi átlagos csapadék mennyiség 1000-1200 mm.

A fenti éghajlati tényezőket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy Szentegyháza környékének az éghajlatát a hosszú és hideg tél, rövid tavasz, száraz és hosszú nyár, rövid ősz jellemzi.

Az összeállítás az alábbi irodalom felhasználásval készült:

Dr. Ábrám Zoltán: Szentegyháza, 1998

Burus Tünde: Szentegyháza és környéke idegenforgalmi lehetőségei, 2007

 


 

Nincsen talán bérces kis hazánkban váratlanul meglepőbb s elragadóan nagyszerűbb látvány, mint az, amely a Czekend tetejéről feltárul. Ott van egy szép fenyves erdőkkel tarkázott nagy kiterjedésű, színezetben oly páratlanul szép fennsík, az úgynevezett Láz, melynek hullámzatos alapjába a Hargitáról lerohanó két Homoród  és Vargyas patakok fenyves szegélyezte völgyületei mélyülnek bele. Ott van a fennlapály túlfelén a két Oláhfalu, messze a havas közé felnyúló házcsoportjaival, fénylő ragyogó tornyaival, szétszórt fűrész malmaival (...)”. Orbán Balázs

 

Keresés

Sürgősségi segélyhívó

  

  112

Látogató Számláló

1989952
Ma
Tegnap
Ezen a héten
Ebben a hónapban
Összesen
0
0
0
1989952

Véletlenszerű Kép

site_006.jpg